Kontakt improvizáció – Alapozó folyamat

16 hetes, egymásra épülő kontakt improvizációs folyamat

Ez egy zárt, egymásra épülő folyamat azoknak, akik szeretnének biztos alapokat építeni a kontakt improvizáció ban – akár most találkoznak vele először, akár már táncolnak, de nagyobb magabiztosságra, tudatosságra és szabadságra vágynak. A cél nem csupán új technikai eszközök elsajátítása, hanem annak megtapasztalása, hogyan válhat a kontakt improvizáció biztonságos, örömteli és szabad tánccá. Olyan érzékelési és mozgásbeli eszközöket építünk fel, amelyekkel egy jamen is magabiztosabban, biztonságosabban és nagyobb örömmel tudsz részt venni.

Az órákon a kontaktimprovizáció alapvető készségeivel dolgozunk: súlyadás és súlyfogadás, egyensúly és az abból való kibillenés mint a tánc motorja, támasz, gördülések, mozgásútvonalak, figyelem, valamint az érintésen keresztüli érzékelés és kommunikáció. A mozgásútvonalakat nem önmagukért tanuljuk. Nem az a cél, hogy néhány előre meghatározott mintát ismételjünk, hanem hogy olyan alapelveket értsünk meg és tapasztaljunk meg, amelyek bármilyen fizikai helyzetben használhatók. A mozgásútvonalak kiindulópontok: ezekből fokozatosan egy sokirányú, szabadabb mozgás bontakozik ki, amely nem egyetlen mintához kötődik, hanem a partnerrel, a térrel és az éppen kialakuló erőviszonyokkal való találkozásban szerveződik újra.

𝑵𝒆𝒎 𝒎𝒐𝒛𝒅𝒖𝒍𝒂𝒕𝒐𝒌𝒂𝒕 𝒔𝒛𝒆𝒓𝒆𝒕𝒏𝒆́𝒌 𝒂́𝒕𝒂𝒅𝒏𝒊, 𝒉𝒂𝒏𝒆𝒎 𝒐𝒍𝒚𝒂𝒏 𝒎𝒐𝒛𝒈𝒂́𝒔𝒔𝒛𝒆𝒓𝒗𝒆𝒛𝒐̋𝒅𝒆́𝒔𝒊 𝒆𝒍𝒗𝒆𝒌𝒆𝒕, 𝒂𝒎𝒆𝒍𝒚𝒆𝒌𝒃𝒐̋𝒍 𝒂 𝒎𝒐𝒛𝒈𝒂́𝒔 𝒎𝒊𝒏𝒅𝒆𝒏 𝒑𝒊𝒍𝒍𝒂𝒏𝒂𝒕𝒃𝒂𝒏 𝒖́𝒋𝒓𝒂 𝒎𝒆𝒈𝒔𝒛𝒖̈𝒍𝒆𝒕𝒉𝒆𝒕. Nem kész válaszokat keresünk, hanem azt gyakoroljuk, hogyan lehet érzékenyen reagálni a folyamatosan változó fizikai helyzetekre. Így az improvizáció nem véletlenszerűvé válik, hanem egyre tudatosabbá, alkalmazkodóbbá és kreatívabbá.

Legalább ennyire fontosak számomra azok a testi és mozgásminőségek, amelyek lehetővé teszik ezt a fajta táncot. Olyan aktív, mégis ellazult jelenlétet gyakorlunk, amely egyszerre stabil és alkalmazkodó. Olyan erőhasználatot keresünk, amely nem merev, hanem puha, befogadó és reszponzív. Olyan elengedést gyakorlunk, amely nem összeesés, hanem a támasz és a kapcsolódás megtartása mellett képes teret adni a mozgásnak.

Nem a feszítés és nem az ellazítás a cél, hanem egy jól szerveződő test, amely a változó helyzetekhez folyamatosan képes alkalmazkodni: támaszt adni és fogadni, kezdeményezni és reagálni.

A technikai elemeket végig érzetalapú, szomatikus megközelítéssel tanuljuk. Számomra a technika és az érzékelés nem két külön terület: egymást támogatva fejlődnek. A technika finomítja az érzékelést, az érzékelés pedig élővé, alkalmazkodóvá és kreatívvá teszi a technikát.

A folyamat 16 egymásra épülő alkalomból áll. A kontakt improvizáció összetett mozgásforma: nemcsak új technikákat tanulunk, hanem egy újfajta érzékelést, figyelmet és mozgásszerveződést is fejlesztünk. Ehhez időre, gyakorlásra és fokozatos építkezésre van szükség. A célom nem minél több technika átadása, hanem olyan biztos alapok felépítése, amelyekre később is magabiztosan lehet építeni – a jameken, workshopokon és a saját táncod további fejlődésében is.